konnektivista pedagógiai kurzusok

Hogyan elehet megelőzni, hogy a mozgalmak destruktív magatartás – és viselkedésformákat vegyenek fel, illetve kövessenek? (Pl. a II.világháború – Hitler Jugend, más gyerekcsoportokból szervezett hadsereg – pl. Afrika stb.)? Mik azok a keretek, amik között a mozgalmak konstruktív módon tudnak működni?

Két szélső eset van a gyerek/kamaszvilában
1) magárahagyottság:ld. Golding: Legyek ura, ill. az én különvéleményem a Pál utcai fiúkról, ez sem más, mint a magukrahagyott kamaszok elvadulása, Nemecsek halála mégiscsak az ő garázdaságukon szárad….
2) amikor – mint az előadásban mondtam – az Állam (bármelyik), mint kisgömböc bekapja a gyermeki/kamaszi szerveződéseket, és saját destruktív /!/ céljaira mozgósítja ezeket az energiákat (vagy becsukja a szemét, és engedi – mind így kezdte – a destruktív bandák garázdálkodását).
Egyetlen megoldás: demokrácia és pluralizmus – ez az a televény, mely a jóra szövetkezést támogatja!

Az előadás 7. perce körül elhangzik a kérdés, hogy az intézmények felsorolásában mi a logika fentről lefelé?
Szerintem az, hogy fentről lefelé egyre inkább csökken a külső kényszer, egyre inkább növekszik az önkéntesség, a szabad kibontakozás lehetősége. A fiatalkorúak börtönétől így juthatunk el a művelődési-szabadidős intézményekig.

És, mit nevezhetünk ebben az esetben jónak? A jóra való szövetkezésnek?
Mert egy gyerek nem hiszem, hogy tisztában van minden esetben a cselekedetei súlyával, hiszen még nincsenek kialakult viselkedésformái, olyan mintái, amit mindenképp követ. Pl. egy diktatúrában, amikor úgy állítják be a bűnöket, hogy azzal jót tesznek a társadalomnak, a gyerekek el is hiszik ezt. Tehát azokon a kereteken belül, amit mutatnak nekik még jónak is láthatják, amit tesznek. Később pedig belerokkanhatnak.

Jogos a piros pont. Félig. Még az a jellegzetes, hogy az állami normatív támogatás (mely az INTÉZMÉNYEKNEK modern társadalmakban “kijár”, a szabadságtartalom növekedésével fordított arányban csökken. Hja, az muzsikáltat, aki fizet! Pl. a Fiatalkorúak börtönében egy év kb 2 000 000 forintba kerül, a művészetoktatás állami normatívája 40 000 körül, a lakossági “kulturális normatíva” 2000 Ft/lakos. De normatíva!

Jó a kérdés. Hiszen mi a “jó”? Egy pluralista, demokratikus értékrendben bizony a határok szinte korlátlanok. Az alkotmányosság elvei szabhatnak határt, jogi értelemben definiálják a “jót”, de általános elv, hogy az “ön- és közveszélyesség” határainál ér véget a jó. Szűkebb értelemben mégis valami proszocialitást gondolunk, ahogyan Nyilas Misinek üzente anyukája, vagy ahogyan Leonard Frank regényében,a Jézus tanítványaiban tették a gyerekek, vagy Hárs László gyerekregényében, a – jelképes cím – “Majd a gyerekekben”. Hárs László elméleti írásait ezügyben érdemes olvasni.

Jenei kolléga hozzászólásához: nagyon örülök, hogy Ön vizsgázott már valamely felsőoktatási intézményben a mozgalmak “leltárából”, történetéből. Hol lehet mindezt tenni?
És biztos, hogy pl. az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület története is tétel volt?
S biztos, hogy mindenkinek öröm? (Ld. pl. Kornis Mihály tábori történeteit)
Dehát beszélgessünk!